Az egyesület története I rész

A XIX. Század végén, 1882-ben, amikor is a balneológia a tudományos érdeklődés középpontjába került, a Magyar Királyi Orvosegyesület külön balneológiai szakbizottságot hozott létre. Még ugyanebben az évben önálló kongresszust tartottak a forrás- és fürdőtulajdonosok. A kongresszus résztvevői műszaki és jogi szakemberek bevonásával részletes javaslatokat dolgoztak ki a gyógyvizek védelmére.A javaslat számos elemét a következő évben megalkotott vízjogi törvényben figyelembe vették.1883-ban megalakult az első nemzetközi gyógyfürdőügyi szervezet, a „Verein der Kurorte und Mineralquellen interessenten Deutschlands, Österreich-Ungarns und der Schweiz” amely egészen az I. világháborúig működött. Ezt megelőzően egyetlen országos, de nem nemzetközi jelleggel bíró gyógyfürdőegyesület létezett, az 1878-ban alapított, berlini székhelyű Balneologishe Gesellschaft. 1889-ben a balneológiai szakbizottság, dr. Tauffer Vilmos professzor személyében, új elnököt választott, aki már az első hivatalos összejövetelen javasolta, hogy a gyógyfürdők fejlesztése, a gyógyvizek védelme, az eredményesebb gyógyító munka érdekében alakuljon egy olyan tudományos egyesület, amely az összes, a gyógyfürdőkkel foglalkozó szakember számára nyitott, és lehetőséget teremt az összehangolt munkára. Az új egyesület hamarosan létre is jött „A Magyar Szent Korona Országainak Balneológiai Egyesülete” néven, alapszabályát a belügyminiszter 1891. július 26-án hagyta jóvá. Az Egyesület, amely az I. világháború után Országos Balneológiai Egyesület, jelenleg pedig Magyar Balneológiai Egyesület néven 112 éve működik, az előbbiekben említett német társaság után a második legrégebbi ilyen nemzeti szervezet a világon.

Az I. világháborút követő Trianoni Békeszerződés következtében Magyarország elvesztette területének több mint kétharmadát: az ország területe 325.000 km²-ről 93.000 km²-re csökkent. A nemzetközileg ismert és elismert fürdőhelyek döntő többsége (Pöstyén, Trencsény-teplic, Szliács, Bártfa, Szováta, Herkulesfürdő, Tusnád, Palics, Tarcsafürdő stb.) kívül kerültek az ország határain. Az új helyzetben Balatonfüred és Hévíz mellett elsősorban a budapesti fürdők további fejlesztése került előtérbe. Ekkor hangzott el először a Budapest Fürdőváros jelmondat, illetve megnevezés. Még 1922-ben megalakult a Budapest Fürdőváros Egyesület, melynek elnökévé 1925-ben József nádor dédunokáját, dr. József Ferenc főherceget választották. A széles körű műszaki és jogi ismeretekkel és – nem utolsósorban – kiváló politikai és tudományos kapcsolatokkal rendelkező elnök rendkívüli aktivitással látta el feladatát. Az ő kezdeményezésére hozták létre 1927-ben az Országos Idegenforgalmi Tanácsot is.Az 1929. évi XVI. törvénycikk országos viszonylatban szabályozta a fürdőüggyel kapcsolatos kérdéseket, azonban rendkívüli fontosságuk miatt Budapestre és a Balatonra külön miniszterelnöki végrehajtási rendelet (9900/1934 ME.) került kiadásra, igaz, hogy meglehetősen nagy késéssel.

1929-ben a Nemzetközi Orvosi Hidrológiai Társaság (ISMH) és Európa vezető reumatológusai közös konferenciát tartottak Budapesten a Gellért Gyógyszállóban, ahol dr. Jan van Breemen amszterdami egyetemi tanár bejelentette a Nemzetközi Reuma Liga (ILAR) megalakulását.dr Korányi Sándort egy évig a társaság az ISMH elnökévé választotta.1934-ben alakult meg a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság, melynek mindenkori elnöke a főpolgármester, feladata pedig a főváros gyógyfürdőinek és a hozzájuk kapcsolódó gyógyidegenforgalomnak a fejlesztése volt. A működést elősegítő közvetlen fővárosi támogatáson kívül komoly bevételt jelentett a fővárosban töltött ásvány- és gyógyvizes palackokon alkalmazott zárjegy, amelynek illetéke a Bizottságot illette. Az első év bevétele 450.000 pengő volt, ugyanebben a periódusban 140.000 pengőt fordítottak reklámra és propagandára.A Bizottság létrehozta a Reuma és Fürdőkutató Intézetet, melynek vezetője az európai hírű szakember, a Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskara élettani intézetének igazgatója, dr. Belák Sándor volt. A Gellért és Rudas gyógyfürdőkben létrehozott klinikai reumatológiai osztályok vezetője dr. bilkei Pap Lajos lett. Számos orvostovábbképző tanfolyam megszervezésére került sor, és magas szakmai színvonalon álló alapképző tanfolyamokat szerveztek a fürdő alkalmazottak és a gyógymasszőrök számára. A fejlődés töretlen volt, csúcspontját 1937-ben érte el. Ebben az évben a Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság igen aktív propagandamunkát folytatott: az év tavaszán 10 országból 46 újságírót fogadtak, akiknek bemutatták a fővárosi gyógyfürdők nyújtotta lehetőségeket. Július közepén a Nemzetközi Katolikus Újságíró Szövetség tartotta éves közgyűlését Budapesten és ennek kapcsán a részvevők meglátogatták a budapesti fürdőket. A két látogatás eredményeként 75 külföldi napilapban és folyóiratban jelentek meg cikkek Magyarországról és a budapesti

fürdőkről. A cikkeken kívül számtalan hirdetés jelent meg a legkülönbözőbb újságokban, arra biztatva az olvasót, hogy keresse fel a felüdülést és gyógyulást nyújtó budapesti fürdőket és tartózkodását egészítse ki a magyar főváros nyújtotta kulturális lehetőségek igénybevételével. A hazai sajtóban is számos cikk, illetve hirdetés látott napvilágot, azonban a hazai vendégek aránya a vizsgált évben mindössze 6 százalékkal emelkedett, míg a külföldieké 40 százalékkal. Külföldön 32 helyen hozott létre a Központi Gyógy- és Üdülőhelyi bizottság információs és értékesítési irodát (Bécs, Berlin, Helsinki, London, Párizs, Zürich, Kairó, Algír stb.). Csaknem minden európai ország vezető utazási irodáival tartottak fenn kapcsolatot, több külföldi nagyvárosból „fürdő különvonatok” hozták Budapestre a gyógyvendégeket. 1937-ben is sor került „fürdőszemélyzeti kiképző tanfolyamokra” és orvostovábbképző előadás sorozatokra. Utóbbiak közül kiemelkedik a nemzetközi reumatológiai továbbképző tanfolyam, ahol a kor legnevesebb reumatológusai, köztük Copeman (London), Guthrie (New-York) és Kahlmeter (Stockholm) professzorok tartottak előadásokat. A hallgatók Magyarországon kívül 25 országból érkeztek, Észtországtól Japánig. A Bizottság igen aktív piackutatást végzett szerte Európában, de tevékenységét azokra az országokra koncentrálta, ahol liberális, korlátozás nélküli devizagazdálkodás volt, így állampolgáraik könnyebben utaztak, és többet tudtak költeni (Nagy-Britannia, Hollandia, Svédország, Norvégia, Finnország). Mindemellett nem hanyagolták el a többi országot sem. Az általános – és különösképpen – a gyógyidegenforgalom fellendítése érdekében kezdeményezték a vízumkényszer eltörlését, amelyre Finnország, Norvégia, Hollandia és az USA vonatkozásában sor is került. A hirdetéseken kívül a Bizottság Európa számos városában szervezett szakemberek, illetve a nagyközönség részére tájékoztató előadásokat, filmvetítéseket. A számtalan plakát, brosúra és prospektus mellett többnyelvű

változatban elkészült a „Budapest Fürdőváros” című film is. Sajnos – a rendelkezésre álló adatok szerint – a II. világháború alatt a film valamennyi kópiája megsemmisült. Szakmai szempontból az év fénypontja az október 7.-14. között Budapesten megrendezésre került nemzetközi gyógyfürdőügyi kongresszus volt, melyen 36 ország 340 delegátusa és több nemzetközi szervezet, köztük a Népszövetség és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), is részt vett. A kongresszus során alakult meg a Nemzetközi Gyógyfürdőügyi-, Klimatológiai-, és Tengergyógyászati Szövetség, a jelenlegi FEMTEC (Fédération Mondiale du Thermalisme et du Climatisme) jogelődje. A szervezet örökös székhelyéül Budapestet választotta. A javaslatot előterjesztő Heinrich Vogt professzor (Németország) ezt az alábbiakban közölt – sokak által és gyakran idézett – érvekkel indokolta:… Egyetlen város sem tarthat igényt erre több joggal, mint Budapest, amelyet a természet pazar bőkezűséggel halmozott el kitűnő hatású gyógyvizekkel, páratlan természeti szépségekkel, amellett Budapestet magas orvosi színvonala méltóvá teszi, hogy a gyógyfürdők nemzetközi ügyeit innen intézzék…”A nemzetközi szervezet elnökévé dr. József Ferencet, főtitkárává az ugyancsak magyar, dr. Szviezsényi Zoltánt választották. A munka három állandó bizottságban folyt: az orvosi, a műszaki és a gazdasági bizottságban. A FEMTEC jelenlegi struktúrája ettől abban tér el, hogy van egy negyedik bizottsága is, amely a szociális kérdésekkel foglalkozik, ennek a bizottságnak az elnöke húsz év óta mindig magyar.A kongresszus résztvevői nem csak a budapesti fürdőkkel és a Reuma és Fürdőkutató Intézet munkájával ismerkedtek meg, hanem különvonattal felkeresték Balatonfüredet és – a két évvel korábban országos jelentőségű klimatikus gyógyhellyé nyilvánított – Lillafüredet is. A kongresszusról számos újságcikk számol be, de az eseményről tudósító filmhíradó sajnos nem maradt fenn.Az 1937-es évben a Bizottság négy magyar orvosnak biztosított féléves külföldi ösztöndíjat a reumatológiával és a gyógyfürdőüggyel kapcsolatos kérdések tanulmányozására és ugyancsak négy külföldi orvost fogadott Budapesten hasonló céllal. A sok munka és erőfeszítés nem volt céltalan. Ennek alátámasztására csak egy adat: 1937-ben az öt budapesti gyógyszállóban 382.398 vendégéjszakát regisztráltak, ez az adat a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött összes vendégéjszaka (910.015) 42 százalékát tette ki. Budapesten az összes vendégéjszakák mintegy kétharmadát a külföldiek adták, a gyógyszállókra vonatkozóan ilyen bontással nem rendelkezünk.A gyógyidegenforgalom fellendülése 1938-ban még folytatódott, de a következő évben, a háború fenyegető árnyékában, már komoly visszaesés mutatkozott, szeptember elseje után pedig gyakorlatilag már csak magyar vendégek, azok is egyre csökkenő számban, keresték fel a gyógyhelyeket. A budapesti fürdőkforgalma viszont – mindaddig, amíg a légitámadások nem érték el a fővárost – igen nagy volt.(dr Fluck)